1. fejezet, 2. rész

*Kiara szemszöge

Arra ébredtem, hogy Liam nyújtózkodik.
-Jó reggelt! - állt fölöttünk apa.
-Ó szia! - mondtam zavarban.
Liammal mind a ketten gyorsan felültünk, én a szememet kezdtem el dörzsölni, Liam meg ásított egyet.
-Jól vagy kicsim? - kérdezte apa aggódva, Liamről tudomást sem véve.
-Igen, persze! - nem mertem apára nézni, mert még mindig kínos volt ez az egész szituáció. Aztán fejemhez kaptam.
-Mennyi az idő? Rég suliban kéne lennem! - mérgelődtem.
-Nem szeretném, hogy most suliba menj! Most jöttél ki a kórházból! - mondta apa határozottan.
Nem válaszoltam, hanem elmentem csinálni magamnak, és Liamnak egy szendvicset.
Ott álltam a konyha pultnál, és mind a kettőnk zavarban volt, így csak álltunk, és Liam nézte, ahogy csinálom a szendvicseket.
   Kész lettem, és leültünk az ebédlőasztalhoz. Eszembe jutott az egész tegnapi nap. Ilyen gyorsan ilyen sok minden történjen, normális? Felkeltem a kórházban reggel, és ő ott állt, pedig még alig ismerjük egymást. De ő vigyázott rám. És ez nagyon jól esik.
  Hála az égnek, csöngeni kezdett a telefonom, így nem kellett tovább csendben ülnünk.
-Igen? - vettem fel.
-Nem azért mondom, hogy csesztesselek, de hol az rákba vagy? - kérdezte idegesen Carrie, az osztálytársam, és egyben a legjobb barátnőm.
-Ne ijedj meg, - figyelmeztettem, - de reggel fél hatig kórházban feküdtem. Nem hiszem, hogy ezen a héten megyek iskolába, apa nem fog elengedni.
-10 perc, és ott vagyok nálad! - és letette a telefont.
Nem tudtam mondani, hogy most inkább ne jöjjön, mert valaki más van nálam. Liam még mindig hol engem, hol a lábát nézte. Kezdett elegem lenni ebből a zavart hangulatból, így megpróbáltam elindítani egy témát.
-Hogy aludtál? - kérdeztem tettetett kíváncsisággal.
-Jól köszönöm, csak kicsit zsibbad még mindig a karom. - emelte fel karját. - És te? - mosolygott.
-Hát én is.. - ajtó nyitódás. Megjött Carrie.
Éreztem, hogy még egy kínos szituációnak nézünk elébe.
Carrie trappolva jött be a konyhába, aztán meglátta Liamat. Úgy reagált mint én.
Gyorsan felálltam és egy erőltetett mosollyal köszöntem Carrienak, aki abban a pillanatban magához tért.
-Szi-szi-sziasztok! - mondta kikerekedett szemekkel.
-Szia, Liam vagyok! - nyújtotta kezét Carrie felé.
Carrie óvatosan megrázta, de nem szólalt meg.
-Liam, ő itt Carrie, a legjobb barátnőm! - mosolyogtam zavartan feléjük.
Carrie mondta, hogy nem tud maradni sokáig (nem rosszindulatból, de ennek most örültem), csak azért jött, hogy érdeklődjön az állapotomról.
 
*Liam szemszöge

Ahogy beszél. Ahogy néz. Ahogy mozog. Elbűvöl egyszerűen. Olyan zavarban vagyok mellette, hogy az valami elképesztő.
Épp evvel a Carrievel dumálgatott, amikor egy pillanatra felém nézett. Na akkor teljesen végem volt. Azt hiszem. Szerelmes lettem. Pedig még csak nem is ismerem.

Mikor Carrie elment, rájöttem, hogy engem is várnak otthon a  fiúk.
-Hát én nemsokára megyek! - mondtam szomorúan.
-Muszáj? - kérdezte Kiara.
-Hát tudod várnak otthon, meg ilyenek. De ha akarod, valamikor még találkozhatunk. - mondtam lesütött szemmel.
-Én benne vagyok!
Számot cseréltünk, aztán hívtam egy taxit.



-Hol voltál? - kérdezték, szinte egyszerre a fiúk, amikor beléptem.
-Szerelmes vagyok, szerintem. - ültem le a kanapéra, választ nem adva kérdésükre.
-Csak nem Kiaránál maradtál? - kérdezte Harry, huncut mosollyal.
-Szálljatok le a témáról! - emeltem fel a hangsúlyom, pedig semmi szükség nem volt rá. Csak nem akarom, hogy most szóba hozzák Kiarát.

Felfutottam a szobámba, és leültem az ágyamra. A tegnapi, és a mai nap kavargott a fejemben.

*Kiara szemszöge

Ahogy elment Liam, elmentem sétálni, hogy keressek valami kajáldát, hogy átgondoljam a dolgokat, és mert, hogy tudjak enni valamit, mert délután 5 óra van, és csak egy szendvicset ettem.

Ahogy sétáltam az utcán, megláttam egy újságos bódét. Közelebb léptem, és ott volt az arcom, és Liam arca, ahogy én a kórházi ágyon fekszem, Liam meg mellettem van.
"Liam Paynek barátnője van? Tegnap este látták meg, hogy egy lányra vigyáz egy kórházban, aki eszméletlenül fekszik. Mi történhetett?"
Azon nyomban szét téptem az újságot, és tárcsáztam Liamat. 
-Igen? - vette fel.
-Ez mi? - kérdeztem, és mérgemben elfelejtettem, hogy nem látja az újságot.
-Ömm.. mi-mi?
-Itt állok egy újságos bódénál, és mért van, hogy kb. 3 újságnak mi vagyunk a címlapján? - idegeskedtem.
-Picsába! - káromkodta el magát. - Hol vagy? Odamegyek.
-Nem kell! Szia. - csaptam le a telefont.
Könnyek szöktek a szemembe. Hogy gondoltam én ezt az egészet? Most itt láthatja a kábult fejemet az egész világ, miközben ezt Liam rég megszokta. És arra számítok lesz egy kis esélyem Liamnél, miközben lányok millió hevernek a lába előtt? Hagyjuk már.

Lassan haza sétáltam, lábammal a havat rugdosva, miközben Carrienak dobtam egy SMS-t, hogy majd később hívjon fel, elmagyarázok mindent.



*Liam szemszöge

Nem értem, hogy mi történhetett. Nem láttam lesifotósokat. Nem értem. 

Kimentem az utcára, megnézni az első újságos bódét, és tényleg ott voltunk a címlapokon. Dühömbe megfogtam pár újságot és széttéptem, aztán persze kifizetették velem. Éreztem, hogy Kiara most nagyon megfog haragudni rám emiatt. De én nem is tehetek róla.

Közben persze jöttek a rajongók aláírásokat kérni, én meg felerőltettem egy mosolyt, és mindegyikőjüknek adtam autogramot.
Időközben leültem egy padra, és behunytam a szemem. Éreztem, hogy a kezemre esnek az apró hópelyhek. Nem zavart.