1. fejezet, 4 rész

*Kiara szemszöge

Ahogy vártam, apa teljesen kiborult, hogy ilyen későn értem haza.
-Nem tudom, hogy te miből gondolod, hogy este 11re tolod ide a képed, egy ilyen kis popsztár fiúcska miatt, de ha még egyszer ilyen lesz, soha nem találkoztok többé! - üvöltözött apa.
-Lehet, hogy te nem tudod feldolgozni, hogy már 18 éves vagyok, de kezdd megszokni! Nem mondhatod már meg, hogy hányra érjek haza! - vágtam vissza.
-Ameddig az én házamba laksz kisasszony, azt csinálod amit én mondok! - nézett rám szúrós szemekkel.
Elegem lett. Mindig ezt csinálja.
-Igen? Akkor szia! - mosolyogtam, és felmentem összepakolni pár holmit.



Körülbelül 10 perc múlva egy nagy bőrönddel jöttem le. Apa kikerekedett szemmel nézte, ahogy kisétálok a bejárati ajtón, de utánam kapott.
-Mégis hova mész? - emelte megint fel a hangsúlyát.
-El innen! Addig nem csinálhatom azt, amit én akarok, amíg itt lakok veled? Akkor viszlát! - integettem, és kiléptem a hidegbe.



Szemem könnyezett, kezem reszketett a hidegtől. Amióta anya meghalt, apa teljesen megváltozott. Nagyon sokat üvöltözik velem, és minden apróságon felkapja a vizet. Nem akarom egyedül hagyni, de már nem bírom.
Most itt állok a hidegbe, könnyes szemmel, és nem tudom, hogy hova menjek. Carriehez nem akarok, mert amúgy is nagyon sokat lógók náluk, nem akarok zavarni.
Leültem az egyik padra, és gondolkozni kezdtem, de jött egy SMS-em.
Feladó : Liam P.:)
"szia! haza értél épségben?"
Remegve megnyomtam a hívás gombot.
-Szia, mondjad! - hallottam Liam fáradt, náthás hangját. Hirtelen enyhe biztonságérzet fogott el.
-Liam, - mondtam zokogva, - felébresztettelek?
-Úristen Kiara, te sírsz? Nem, nem ébresztettél fel, de mi a baj? - kérdezte aggódva.
-Apával összevesztem. De nem ez volt az első veszekedésünk, és elegem van, de most nem tudom hova menjek! - a könnyek csak úgy jöttek belőlem, nem bírtam visszatartani. 
-Azonnal megyek érted, hol vagy? 
Elmondtam neki hol vagyok, és leraktam a telefont. 
5 perc múlva megállt előttem egy kocsi, amit Loui vezetett. 
-Szállj be! Liam nem tudott jönni, nagyon nem érzi jól magát!
Csak egy kicsi mosolyt dobtam felé, és könnyes szemeimet törölve beszálltam mellé, az anyós ülésre.
Nem szólt egy szót sem, és ennek örültem. Nem nagyon voltam beszélgetős kedvembe.

Amint megérkeztem, azonnal Liamat kerestem, de nem láttam.
-Liam fenn van a szobájába, lefeküdt, mert rosszul van, de szerintem menj be hozzá, biztos örülni fog. - mondta kedvesen Zayn.
Elkezdtem felfelé sétálni, Liam szobája felé. 
Halkan bekopogtam, majd benyitottam.
-Szia! - köszöntem.
-Kiara! Na akkor mi is a baj? - kérdezte aggódva.
Ahogy eszembe jutott, hogy apa most egyedül otthon, újra elkezdett folyni a könnyem.

*Liam szemszöge

Ahogy elkezdett sírni Kiara, szorosan megöleltem. Így voltunk pár percig, amikor kicsit elhúzódtam tőle, és mélyen a szemébe néztem. Kezem elkezdett remegni, ahogy egyre közelebb ért az ajkunk egymáshoz. 
-Íjj, úgy látszik megzavartam valamit! - nyitott be Niall.
-Nem semmit! - pirult el teljes mértékben Kiara.
-Mit akartál? - kérdeztem, enyhén ideges hangon. Majdnem sikerült!
-Csak, hogy megyek lefeküdni, és Zayn is most megy, más meg nincs fenn, tehát ne keressetek minket! - mosolygott Niall, ő is enyhén zavartan, majd kiment, és becsukta az ajtót.
Némán ültünk Kiarával, amikor éreztem, hogy majd megsül a fejem. Elmentem az éjjeli szekrényemig, bevenni egy lázcsillapítót.
-Ennyire rosszul vagy? - nézett rám szomorú tekintettel.
-Hát, eléggé! - mondtam, és lenyeletem a lázcsillapítót. 
-Hol fogok majd tudni aludni? - kérdezte Kiara, ásítva egyet.
Szégyenlősen sütöttem le a szemem, mert bár aludtunk el VÉLETLENÜL együtt, de most gondolom nem akar velem aludni, de máshol nem tud.
-Hát vagy a nappaliban, amit nem ajánlok, mert ki tudja, mit csinálnak a fiúk, miközben alszol, vagy itt nálam. A vendégszoba meg most tele van pakolva cuccokkal, ott nem tudsz majd aludni.
-Én alszok belül! - mosolygott.
Nem ilyen reakcióra számítottam. Azt hittem, majd jól elpirul, és bevállalja a kanapé alvást.



Később már pizsiben ültünk az ágyon, és beszélgettünk.
-Na de Liam! Mesélj valamit magadról! - mosolygott rám ártatlanul Kiara.
-Hát. Liam James Payne vagyok, 19 éves. Az One Directionba vagyok énekes. Van két nővérem, de viszont csak egy vesém, és NEM szeretem a kanalakat! - nevettünk fel mind a ketten, - Most te mesélj!-Hát én Kiara Travis vagyok, 18 éves, és nem vagyok énekes sehol sem. 0 darab tesóm van, és súlyosan cukorbeteg vagyok kiskorom óta. Anyukám egy éve halt meg autó balesetben. Nagyon szerettem, és nagyon jó volt a kapcsolatunk. Amióta meghalt, apa teljesen megváltozott. Nagyon sokat idegeskedik, és nagyon sokszor rajta tölti le, de mindig mondom magamban, hogy ő még nehezebben tudta feldolgozni anya halálát. - mindeketten hallgattunk egy kicsit. Nagyon megsajnáltam. Odamentem hozzá, és szorosan megöleltem, aztán lefeküdtünk aludni. 


Körülbelül hajnali 5 óra.
Figyelem ahogy alszik.
Figyelem ahogy lélegzik.
Gyönyörű.
Szeretem.
Vissza alszok.

*Kiara szemszöge

Éreztem a reggeli nap sugarait. Még nem akartam felkelni, de valaki óvatosan simogatta a hajam.
-Hé, kislány, délután 2 óra van! - mondta lágy hangon Liam.
-MI? - kérdeztem meglepődve.
-Nyugi! Gondolom kialudt magad! - nevetgélt.
Felkeltem, és elkezdtem kotorászni a bőröndömben. Amint megtaláltam a megfelelő ruhadarabot, kiküldtem Liamat, hogy hagy öltözzek.



Körülbelül 10 perc múlva lementem a fiúkhoz.
Egyszer csak kopogtattak.
-Majd én kinyitom! - állt fel Loui, és ment vele Eleanor, aki elviekben nem rég jött.
Loui kinyitotta az ajtót, és apa lépett be.
-Nem tudom, hogy, hogy képzeled ezt, hogy ide jössz 5 fiúhoz  de majd erről még beszélünk! És most hazajössz, és nem ellenkezel! - nézett rám az idegességtől vörös fejjel, - Hol van Liam?
-Itt vagyok! - mondta, kicsit félve Liam.
-Na ide figyelj!..

Már semmi sem olyan apa és köztem, mint volt. Régen..